Somogyvári Lajos: A pedagógiai írás, mint ideológiai konstrukció

Somogyvári Lajos: A pedagógiai írás, mint ideológiai konstrukció

Magyar nyelvű rezümé

Egy 1919-ben kiadott nevelési kézikönyv szolgál a tanulmány alapjául. A tartalom bemutatása helyett a szerző fő célja a sajátos pedagógiai írásmód nyelvi elemzése, különböző nyelvi szintek elkülönítése; ezzel kimutatva a kézikönyv mögött meghúzódó világnézeti rendszer kulcsfogalmait. A megközelítésmódban a nyelvészet mellett szerepet kapnak a filozófiai, gyermekkor-történeti tanulmányok, valamint az ikonológiai-ikonográfiai szempontrendszer alkalmazása is – hangsúlyozva ezzel az oktatástörténet interdiszciplináris jellegét.

Angol nyelvű rezümé

Pedagogic writing as an ideological construction

This study analyses an educational reference book, which was first published in Hungary in 1919. The author’s main goal was a linguistic analysis of a special pedagogic writing – instead of writing this work’s contents. The study gives you a description about the ideological system of the so-called Horthy-era, with it’s symbols and keywords. The atttitude of the paper postulates interdisciplinarity and plural meanings in the history of education: the aspects of linguistic, philosophy, history of childhood, iconology and iconography are equals here.

 A pedagógiai írás, mint ideológiai konstrukció

1., Bevezetés

            Dolgozatom egy olyan nyelv feltárását kísérli meg, amely dekódolható / átírható egy másikká: a vizsgálat alapjául szolgáló műben felbukkanó nevelési célkitűzések megfeleltethetőek egy markánsan körvonalazható világnézet értékrendszerének. Természetesen nem ritka az az eset a magyar tudományos / kvázi-tudományos, ismeretterjesztő irodalomban, amikor diszciplínán kívüli erkölcsi elvek, ideológiák legitimálják a tudományos szöveget. Kérdés, hogy mennyire elkerülhető egy adott kor társadalmi-történeti valóságában élő szakíró számára a világnézeti elköteleződés – célom itt csak a probléma felvetése, és nem annak megválaszolása. Egy másik továbbgondolható “csapásirány” világnézet és nevelés kapcsolata: hiszen minden nevelés magában rejt (kifejtve, vagy kifejtetlenül) valamiféle értékrend, világról alkotott kép közvetítését[1]. Nem véletlen, hogy a vizsgált Horthy-kor egy nagyhatású pedagógiai gondolkodója (Prohászka Lajos) is oktatás és világnézet szoros összefüggéséről beszél[2]. Mindenesetre a terminológia sokfélesége már most érzékelhető: erkölcs, világnézet, ideológia gyakran egymásbafonódik a szakirodalomban. Az ideológia fogalmát átfogó értelemben használom dolgozatomban, nem szűkítve le annak politikai értelmére – azaz erkölcs, világnézet, pedagógiai gondolkodás, kultúrpolitika, nevelési céltételezés közös határterületéről van itt szó.

2., A szöveg rétegei. Elméleti háttér

            A szövegalapú elemzés egy ifjúsági neveléshez segítséget adó kézikönyv[3] szimbólumait, kulcsszavait próbálja felmutatni, ezek összefüggő rendszerré alakulását ábrázolni, és ezen pedagógiai gondolkodás lehetséges kapcsolódásait felvázolni az adott kor egy jellemző világnézeti vélekedéséhez, közgondolkodásához, és hivatalosan is meghirdetett ideológiájához. A szóhasználat jelzi a kapcsolódás rétegzettségét, több szinten való jelentkezését, de ennél még bonyolultabbnak bizonyul a szöveg differenciáltsága. Az ideológia minduntalan egy korábbi, általánosan elfogadott kultúrhagyományra támaszkodik, ennek segítségével legitimálja magát – ez pedig a Biblia nyelve, a nyugati keresztény gondolkodásé. Ezen kívül még két hivatkozási-vonatkoztatási rendszert különböztethetünk meg: az egyik a babona, a népi gondolkodás mélyrétegeiből merít; a másik pedig az ifjúsági nevelésre vonatkozó közhiedelmek, tudományos vélekedések halmazából[4]. Mindezeket a szövegrétegeket nyelvi és vizuális szinten is megragadhatjuk – ez utóbbi meggondolás indokolja az ikonológiai – ikonográfiai nézőpont megjelenését is írásomban. A fő hangsúlyt eme rétegek közül mégis az ideológiára helyezném, hisz az összes többi nyelvi-gondolkodásbeli réteg jórészt ennek alátámasztására szolgál, vagy illusztrációként funkcionál. Az elemzést felfoghatjuk úgy is, mint különböző nyelvek elkülönítését, működési mechanizmusuk leírását – ez annak kimutatása, hogy milyen nyelvek alkotják a pedagógiai írást.

            Munkámhoz elméleti hátteret egyrészt az irodalomtudomány és filozófia azon módszerei, elméletei adják, melyek hatalom és írás kapcsolatával foglalkoznak; illetve az oktatástörténet, gyermekkortörténet különböző szempontjait igyekeztem hasznosítani. Meg kell említeni Roland Barthes nevét[5], aki újfajta nyelv-, szubjektumelméletével az írás, az írásban képződő jelentés elsődlegességét alapozta meg – szemben a szerzőközpontú megközelítésekkel. Mindez nem azt jelenti, hogy Tóth Tihamér személyét teljesen mellőzném az elemzésben – csupán nem ezt tekintem kiindulópontnak, hanem az írásban képződő pedagógiai gondolkodást. A másik jelentékeny hatást Michel Foucault munkássága jelentette (főként diszkurzuselmélete) – a társadalmi jelenségekről, a dolgokról való gondolkodásunk alapja nem állandó és objektív, hanem diszkurzusokban rögzített, rendszerezett[6]. Az e fajta gondolkodói attitűd arra hívja fel a figyelmet, hogy a természetesként, logikusként elfogadott közvélekedéseink előfeltevéseit is meg kell vizsgálnunk, mindig készen kell állnunk rá, hogy megkérdőjelezzük ezeket.

A gyermekkor történetével foglalkozó munkákból elsősorban azon meglátásokat emeltem munkámba, amelyek a narrativitás / a különböző beszédmódok meglétét hangsúlyozzák egy adott életszakaszról szóló szövegkorpuszon belül, illetve láthatóvá teszik ennek történetiségét[7]. A nyelviség, szövegbeli megalkotottság kerül újra előtérbe: a nézőpont, ahonnan egy adott kor szemléli az ifjúkort, jelentősen befolyásolja az arról szóló szövegeket. Az 1920-as évek jellemző pedagógiai gondolkodásának alapjairól elegendő szakirodalom van, mindezekből csak az elemzéshez szükséges mértékben merítettem[8].

            Tudatában vagyok annak, hogy a felvázolt célkitűzés eleve befolyásolja a pedagógiai mű értelmezését, de ebben a tekintetben egyetértek Gadamer és a hermeneutika interpretációs alapállásával: a szöveg előzetesen feltett kérdéseinkre ad választ, s ez a megelőzöttség kikerülhetetlen mozzanata a megértésnek[9]. Felmerülhet persze a kérdés, hogy mennyire tekinthető relevánsnak, megalapozottnak ez a fajta megközelítés egy pedagógiai mű bemutató elemzésében? Véleményem szerint az új szempontok megtermékenyítően hathatnak egy oktatástörténeti dokumentum szövegének elemzésében, megadják a kívül-állás, máshogy-látás pozícióját – annak minden előnyével és hátrányával együtt.

3., Előzetes megállapítások a műről

            A mű külső formájából, megjelenési adataiból indulok ki, hogy aztán rátérjek a különböző rétegek elemzésére. Dr. Tóth Tihamér 1920-as években népszerű sorozatának (Levelek diákjaimhoz) 3 darabjáról van szó: A tiszta férfiuság, Ne igyál!, Dohányzol?. A három mű egy kötetben szerepel, 1919 szeptember 10-i dátummal, a Stephaneum kiadásában, egyházi lektorokkal.

            A cím – anélkül, hogy ismernénk a szöveget – több következtetésre is alapot ad. Először is: itt egy tanárember megszólalásáról van szó, másodszor: ez a tanár a levél fikciós keretét választja, hogy diákjaihoz – és mindenkihez – szólhasson. A levél, mint irodalmi forma, nagymúltú hagyományra tekint vissza: gondoljunk csak Plinius leveleire, a szentimentalizmus levélregényeire, a költői episztolákra, vagy Mikes Kelemenre! A forma egyrészt lehetőséget ad a szubjektív érzelmek kifejezésére, másrészt indokolja a gondolatmenet esetleges töredezettségét – hisz a szöveget különböző tanácsok, megfontolások tömkelege adja. A levelek megszólítottját vagy valós személynek tekintjük, vagy egy ideáltípusnak, az általánosságban vett diákságnak – akit “fiam” – ként szólít meg a levelek írója. (Én ez utóbbi magyarázat felé hajlok, már csak a neveléstani kézikönyv funkciójából is erre lehet következtetni.) E ponton újabb fontos következtetés tehető, melyet a szöveg logikája kimondatlanul is diktál: a könyvben csak a fiúk férfivá neveléséről van szó, a lánynevelés ennek járulékos / mellékes mozzanataként szerepel. Több oka lehet ennek: a fiú-, lánynevelés elkülönült jellege; a fiúnevelés fontosabb mivolta; vagy egy gyakorlati szempont – a szerző csak fiúkat tanított, ezért fordul hozzájuk.

            A megjelenés dátuma jelzésértékű – két forradalom és egy vesztes világháború után vagyunk, politikai-morális válság kellős közepén, amikor teljesen bizonytalanná vált az ország és az egyén egzisztenciája. Természetes ebben a helyzetben a kapaszkodók keresése, az ön-, és csoportmeghatározás kísérlete – ezzel együtt az elhatárolódás, elkülönülés gesztusa. Előzetes feltevésem szerint a Horthy-korban domináns szerepet játszó keresztény-nemzeti diszkurzusa szólal meg a műben, a klebelsbergi kultúrpolitikai koncepció előzményeivel / áthallásaival. Ez a gondolkodás természetszerűleg fordul szembe a forradalmak célkitűzéseivel, a polgári radikális, szocialista, kommunista mozgalmak szellemiségével. Először eme gondolkodásmód körvonalait vázolom fel, hogy aztán konkrét szöveghelyeket keressek a világnézeti és pedagógiai nézetek egyezésére.

4., Az ideológia

            Szükségtelen a maga teljességében leírni a keresztény-nemzeti gondolatot, és annak kultúrpolitikai vetületét – csak amennyiben ezek az elemek felbukkannak a vizsgált szövegkorpuszban. Tehát a szöveg ismeretében felállítok egy gondolkodási modellt – mindehhez “alapanyagot” az ideológia nyújt-, hogy aztán ezt a modellt visszaellenőrizzem a szövegen.

            Nagy Péter Tibor tanulmánya[10] jó kiindulópontul szolgálhat a vizsgálódás számára. NPT ebben az írásában a Horthy-kor tankönyveinek értéktételezéseit, minőségfelfogását vizsgálja – megállapításai részben kiterjeszthetők neveléstani kézikönyvek vizsgálatában is. Módszere szerint először kulcsfogalmakat állapít meg a korszak (tankönyvekből tükröződő) pedagógiai gondolkodásában, majd ezeket ütközteti történeti-társadalmi valósággal. A haza, nemzet, szülőföld, család, házasság, felekezetiség, erkölcsi normák és nemi szerepek betartásának hívószavai által behatárolt életmódról megállapítja, hogy az sokak számára nem tükrözte a valóságot, nem jelentette az elérendő célt.

            Ahogy az köztudott a Horthy-kor közgondolkodásáról, abban az erkölcs és nemzethez tartozás szorosan összetartozó fogalmaknak számítottak, csakúgy mint az internacionalista eszmeáramlatokkal való szembenállás. A kultúra központi szerepet kapott a haza újra felemelkedésében, talpraállásában; az oktatás fő funkciója pedig egy új, jobb nemzedék kinevelése lett[11]. A haza túlélésének, jövendő boldogságának záloga ez a felnövekvő fiatalság – nem csoda, hogy ilyen fontos lehetett a korban egy neveléstani kézikönyv.

5., Az ideológia nyelvei

            Tóth Tihamérről a következőket lehet megtudni életrajzi lexikonokból, könyvismertetőkből: egyházi író volt, püspök, a rádiós pasztorizáció előfutára, egyetemi tanár, az ifjúság apostola, cserkész-pedagógus. Munkái a kor valláserkölcsi nevelésének jellegzetes termékei, szerepe a műveiben a lelkivezetőé, aki a kérdés-válasz logikájával vezeti rá tanítványait a követendő útra, ami önmagunk legyőzését jelenti. Ennyit a szerzőről, most lássuk, milyen nyelv működteti ezeket a gondolatokat!

            Először a 20-as évek ideológiájának, a konkrét történelmi eseményeknek a felbukkanásait vizsgálom a szövegben, aztán az ezt alátámasztó bibliai nyelvezetet és szimbólumrendszert nézem meg. A tartalmi elemzés után következik a nyelvi jellemzők feltárása, s ezen belül a képiség szerepének kidomborítása – a kettő egymással szorosan összefügg.

5.1., Tartalmi elemek vizsgálata

            A keresztény írásmód elsődlegesnek tűnik a szövegen belül, de ezt fel lehet fogni az ideológia részeként, egyik fő alkotóelemeként is – vagy egy olyan vonatkoztatási rendszerként, amelyben megnyilvánul a világnézet. Tehát most következzenek a történelmi-társadalmi események konkrét felbukkanásai!

5.1.1., A kor lenyomata

            Egy kataklizmaként megélt esemény után áll az elbeszélő, mely remélhetőleg megtisztította a nemzetet bűneitől. Két pólus képezi az erőteret: a szégyenletes múlt és a reményteljes jövő. Ez utóbbi, „fajunk jövendő életképessége”[12] a megújhodott ifjúságon múlik – vagy rajta vész el, ha megindul az erkölcsi lejtőn. Ez utóbbi eset nem véletlen esemény lenne, s itt újabb eleme bukkan elő a kor közgondolkodásának: az idegengyűlőlet, az antiszemitizmus. A nemzet ellenségei tudatos aknamunkával kezdik ki testi-lelki értelemben a magyar ifjúságot. Ezek az „új honfoglalók” (?) teszik degenerálttá a magyar fajt. (Betegség, elkorcsosulás és tisztaság, egészség kapcsolata olyan szövegszervező elv, melyet majd később részletesen is szemügyre veszek.) Nem keresztény, nem magyar fajú (de magyarul író!) emberek terjesztik a magyarságot legyengítő, erkölcstelen iratokat.

            Következő jelentkezése ennek a gondolkodásnak, mikor egy fajegészségtani munkából idéz a szerző[13]. Faj, fajegészségtan, fajvédelem szavakat egyébként a helyi értékükön kell kezelnünk, s nem feltétlenül a hitleri fajelméletre való utalást kell bennük látnunk. Gondoljunk csak Szabó Dezső írásaira – főleg Az elsodort falura, ami szintén 1919-ben (!) jelent meg, és ahol a faj védelme a magyarság védelmét, az azt megtartó parasztság megőrzését jelentette. Visszatérve a hivatkozott fajegészségtani kézikönyvre: egy olyan tendenciáról van itt szó, mely ugyanazt a testi-lelki egészséget ássa alá, mint amiről az előzőekben szó volt. Bővül az aknamunka hatóköre, itt már a nemi elfajulásokat, perverzitásokat és kicsapongásokat is ennek az „individuális világfelfogás”nak a számlájára írják[14]. A „fajrontó megnyilatkozások” , a „panerotikus világfelfogás” jelen van (többek között) az irodalomban, a törvényhozásban, a tudományos műhelyekben – ezeket a fészkeket üldözni és felkeresni a kötelességünk.

            Még egy megnyilatkozást említek, mely egy másik aspektusból vizsgálja ugyanezt a dolgot: a Ne igyál! című műben szerepel és az alkoholfogyasztás nemzetromboló jellegéről beszél. A magyar hazának sose volt nagyobb szüksége erőtől duzzadó egészséges ifjakra, hisz egy új Magyarország alapjait kell megvetni[15]. Az alkohol viszont a belső ellenség, a magyar nép kaszása, mely népünk erkölcsi nyomorának (egyik) okozója[16] – tudjuk, van még pár ilyen.

5.1.2., A Biblia, a valláserkölcs nyelve

            A leggazdagabb szövegrétegről van szó, mely explicit hivatkozásokban, eszmeiségben, képekben is megmutatkozik. Egyrészt a szent szövegre való utalásban merül ez ki, másrészt az igazi keresztény életre vezérlő kalauz funkciójában. A tiszta férfiuság alapkoncepciója a Teremtő tervére épül, mely férfi és nő élethivatását alapvetően meghatározza. Ennek a tervnek a lényege, hogy a fiú szeplőtelenül éljen a házasságig, ahol majd szent jegyesét nőül veszi, és részesül abban az örömben, hogy fenntarthatja az emberi fajt, férfi és nő egyesülése által.

            Ez az alapkoncepció az eredendő bűn dogmája által sérül meg – itt az első bűnt az önfertőzés jelenti. Ez ellenkezik a tervvel, mely szerint a nemi ösztön élvezete csak utódnemzés céljából megengedett. A magányos önkielégítés nem magányos bűn – hiszen Isten és Természet törvényei egybehangzanak, s aki ezt a harmóniát megbontja, az az egész teremtés, teremtett világ ellen is fordul. „Ez a titkos bűn sárba alacsonyítása az emberi méltóságnak. Szégyenli is a fiú és bujik olyan helyekre, hol senki rajta nem kaphatja. Hiszen minden ördöginek legelső ismertetőjele, hogy fél a napfénytől, a nyilvánosságtól.”[17] A stigmatizáltság első lépcsője ez, mely után már nem tud megállni hősünk az erkölcsi lejtőn: következik a házasság előtti nemi élet bűne, megjelenik a beesett arcú, karikás szemű, görnyedt fiatalember. A bélyeg láthatóvá válik mindenki számára: „Névtelen titkos bűneiknek hordják magukon rettenetes nyilvános büntetését. Szinte szóról-szóra teljesedik rajtuk a Szentírás régi szava: „Amely nap e fáról eszel, halállal halsz meg.””[18] A bűn logikája kérlelhetetlenül visz el minket a bukott lányokig és az itt kapható nemi betegségekig. Ez a bűn aztán megfertőzi az ifjú gyermekeit, unokáit, egész nemzedékét, kik átkozni fogják a kicsapongó atya emlékét. Foglaljuk össze a bűn jelentését, kiterjedését! A bűnök láncolatot alkotnak, mely mindig egy első, eredendő bűnből indul ki, hogy aztán egyre súlyosabb következményekkel járó vétkek kövessék ezt. A bűn sohasem csak egy emberre tartozik – mindig kihat a közösségre, a nemzet jövőjére, tágabb értelemben az egész teremtésre. Megnő az egyes ember felelőssége így, hisz individuális döntései a jelent és a jövőt is befolyásolják.

            Szerencsére nemcsak ez az egy út áll az ifjú előtt. A tudat, az akarat eldöntheti a küzdelmet nemesebb részünk javára. Mindehhez elsődleges segítséget nyújt a hit, a katolikus egyház támasza, konkrét technikák is előkerülnek: ilyen az aszkézis, önmagunk legyőzése, mely gyakorlással fejleszthető. „Szoktasd testedet egy kis önmegtagadáshoz, nélkülözéshez, lemondáshoz.”[19] Egy következő lehetőség a tudatosság fokozása – „soha tudatosan egy pillanatra meg ne tűrj fejedben nemtelen gondolatokat!”[20] Végül jöjjön a leghatásosabb fegyver, a lélek feltárása, a gyónás, az áldozás, ami megerősít, védi és tisztítja lelkünket, s így hordozhatjuk magunkban mindig Krisztust[21]. Ez az út az üdvözülés útja.

            A legtisztább formában a szöveg képeiben, képszerűségében nyilvánul meg a bibliai hatás, így ott egy másik vetületét fogjuk látni a kérdésnek.

 

 

5.1.3., A tudomány bizonyítékai

            Nemcsak az erkölcs kívánja meg a tiszta, önmegtartóztató életet: különböző orvosi szaktekintélyek nyilatkozatait is citálja a szöveg, hogy alátámassza ennek az életmódnak a szükségességét. A komoly tudósok munkából vett részletek funkciója egyértelmű: Isten parancsán és az ifjúságnak a nemzeti jövőben betöltött funkcióján kívül egy újabb tekintélyt emel be a szerző, hogy meggyőzze olvasóját. Isten, nemzet, tudomány álláspontja egymást erősíti ily módon. Érdekessége az idézeteknek, hogy erkölcs, fajiság (tehát a már feltárt szövegrétegek nyelvei) és a tudomány érvei állandóan keverednek bennük – bizonyítva ezzel az objektivitás hiányát. Olyan köznapi, áltudományos vélekedések is helyet kapnak a szövegben, amelyek az önfertőzés és a paráznaság folyományaként létrejött betegségeket sorolják fel: ilyenek például a gerincsorvadás, koncentrációzavarok, elhülyülés stb.

            Néhány diagram, statisztika is előfordul a Dohányzol? illetve a Ne igyál! Könyveiben, ezek az alkohol és a cigaretta káros következményeire hívják fel a figyelmet – alkohol és bűntettek, alkohol és tanulás, alkohol és balesetek illetve dohányzás és egészségügyi károsodások kapcsolataira hívják fel ezek a figyelmet[22]. Hit és tudás teljesen harmonikusan egybehangzik, sorrendjük se lehet véletlen: első a hit, aztán jönnek a tudomány bizonyítékai.

5.2., Nyelvi elemek vizsgálata         

            Az általam vizsgált szövegek nyelveire két dolog jellemző leginkább: a dualista felfogás, illetve szöveg és kép szoros kölcsönhatása. Nem elszigetelt jelenségekről van szó, hiszen a szöveg egészét áthatja a kettősség és a képek szavakká formálása. Most e két tendencia jelentkezését mutatom ki megfelelő szöveghelyek segítségével.

5.2.1., Dualista világfelfogás

            A kettősség nemcsak tartalmi elem, hanem az egész szöveg szerkezetét alapvetően meghatározó elv – hiszen nem másról van itt szó, mint az emberi életet, az egész világot, a történelem menetét is befolyásoló harcról, jó és rossz között. A mű(vek)ben egy ifjú személyiség vívódásait figyelhetjük nyomon, a tökéletesedés, az üdvözülés felé vezető úton. Minduntalan válaszút elé kerül – hiszen az élet döntések sorozata -, ahol csak két lehetőség van: kárhozat vagy örök dicsőség. Ez két részre osztja a szöveget: először megmutatja a rossz utat, hogy aztán (a szembeállításban) annál kívánatosabbnak tűnjön fel az olvasó előtt az igaz élet.

            Szent Ágoston óta igen elterjedt a keresztény gondolkodásban (csakúgy, mint a hétköznapiban) test és lélek kettősségéről való elmélkedés, és ennek értékhierarchiába sorolása. A lélek, a szellem emel fel, tisztít meg minket, s hozza közelebb az égi országot; míg a test hordozza a bűnt, a vágyakat, ösztönöket, melyek lehúznak a földre. A lélek tökéletesítése, és a test vágyainak elnyomása jelenti a követendő utat: persze a valódi képletet most jelentősen leegyszerűsítettem a szemléletesség kedvéért. (Nem véletlen, hogy a hét főbűn mind a testhez kapcsolódik!)

Rögtön a mű elején egy középkori moralitáshoz hasonló darabot találunk, mely az emberi lélekért folytatott harcot dramatizálja, bűn és erény között[23]. Mindkét fogalmat asszonyalak szimbolizál: az egyik a könnyűséget, s ezzel együtt járó boldogságot emlegeti; a másik munkáról és fáradságról beszél, melyért örök dicsőségre jut az ember. Elképzelhető, hogy az első asszony az Édenkert boldogságában élő Éva alakja lehet, akinek nem véletlenül veti szemére a második a bűnre való csábítást – tudjuk, hogy a kiűzetés után a nehéz, fáradságos munka lett az osztályrésze az embernek.

A következő jellegzetes kép fensőbb énünk védekezése az alantas gondolatok, testi vágyak ellen, az ösztönök szolgaságának elkerülése[24]. A következőket állapíthatjuk meg, ha össze akarjuk foglalni a kép általános tulajdonságait: a két szféra kapcsolata az állandó harc, mely az értékesebb (a fenső) állandó elbukásával fenyeget. Az igazi szabadságot és tisztaságot csak akaratunk állandó edzésével, tudatos munkával lehet elérni – úgy, hogy visszaverjük az alsó szint kísértéseit. A hierarchia illusztrálására tradicionális képeket talál az elbeszélő (erről az ikonográfiai fejezetben részletesebben is lesz szó): a fenső szintet az ég felé nyúló virágok, madarak jelzik, míg az alsó a csúszómászók, a sertés képzetével jelentkezik.

            A kettősségnek még egy fontos értelme felfedhető – egészség és betegség oppozíciójára gondolok itt. Foucault óta tudjuk[25], hogy a betegségek felosztása, rendszere illetve a normalitás megállapítása ugyanúgy a társadalmi gyakorlat része, mint a betegek elzárása az egészségesektől, gyógyításuk „kényszere”. Az egészséges képzetéhez mindig a tiszta, jó ember alakja kapcsolódik a szövegben, míg a betegség valami rejtett, vagy nyílt bűn folyománya. Ha belegondolunk, ez az érvelés köznapi gondolkodásunkban mélyen meg van gyökerezve – olyasmi „holdudvarhatás” lehet ez, mint ahogy a szebb embereket jobbnak is szoktuk látni. Semmi sem igazolja persze, hogy az egészséges ember automatikusan jobb lenne, mint a beteg – mégis elfogadjuk az érvelést. A beteg ember meggörnyedt, kialvatlan alakja mindig akkor bukkan elő a szövegben, mikor az ifjú letér az igaz útról; ezzel szemben az erkölcsös élet jutalma a testi-lelki egészség. Még egy fontos megjegyzést fűznék betegség-egészség kapcsolatához: test és lélek kettőssége oszthatatlan kettősség. A lélek állapota tükröződik a testi állapoton, ez viszont visszafelé már nem működik.

5.2.2., Szöveg és kép (Ikonográfiai nézőpont)

            Több szinten jelentkezik ez a kapcsolat[26]: a legnyilvánvalóbb az illusztráció esete, amikor a szöveget magyarázza a kép. Gyakori, hogy egy fejezetcímhez kapcsolódik egy kép, mely vizuálisan „előkészíti” az olvasóban a szöveg befogadását. Ennél sokkal dominánsabb a metakód: az írás folyamatosan képeket jelenít meg, a vizualitást verbalizálja. Ennek a kódnak az egyik fajtája az ekphrázis[27]. Nagyon kell vigyázni a fogalmakkal, ugyanis mindenfajta szöveg egyik legfőbb sajátossága képszerűsége (főleg a szépirodalom esetében van ez így) – ez azonban még nem tartozik az ikonográfia illetékességi körébe. Mondok egy példát. A könyv első fejezetcíme (A két tó) fölött egy hegyi tóról készült rajz van. Az elbeszélő ezután egy tavat ír le szavakban, így a képet illusztrációként is fel lehet fogni, vagy szöveget nevezhetjük ekphrázisnak. A nagyon gyakran előforduló metaforákkal, egyéb költői szóképekkel azonban nem foglalkozom itt –például ha az ifjúság tiszta vizű taváról írna a szerző, de ennek semmiféle képi megjelenítése nincs. A vizsgált képeknek megpróbálom kultúrtörténeti hagyományát, vonatkozásait is feltárni – már amennyire ezt kompetenciám megengedi.

A bűn képei

            A fertő, a mocsár régóta közkedvelt képi elem a bűn, az erkölcsi romlás jelölőjeként. A könyv egyik képén egy fekete mocsárban fuldokló kisfiút látunk, karjai kérően az égre merednek, szemében iszonyat. Körülötte furcsa állatok, némelyik a békára hasonlít, mások inkább csúszómászók, kígyók – de valószínű a többségük nem szerepel a Földön ma élő fajok között. Alatta aláírás: A fertő legmélyén[28]. A szöveg ezt követően az erkölcsi lejtőn megindult és romlásba dőlt ifjú képét rajzolja meg. Vajon miért alkalmas a fertő az erkölcsi romlás megjelenítésére? Vargha Dóra tanulmánya[29] sok segítséget nyújt ennek kiderítésében. A mocsár összes érzékszervünkre hat: szaga bűzös, piszkos, zavaros a színe, tapintása nyálkás, undorító. Csakúgy, mint a csatorna, vagy a pöcegödör a rothadás melegágya, számos betegséget terjeszt – a kor gondolkodásában elterjedt miazmaelmélet szerint a legtöbb betegség a levegőn keresztül terjed (akárcsak az erkölcstelenség![30]). Az is köztudott a mocsárról, hogy a mélybe húz, nem ereszt – csakúgy, mint a bűnök láncolata. A kisfiút körbevevő állatok valószínűleg a középkori bestiáriumokban[31] is szerepelhettek – a fantasztikus élőlények az idegenség, a rettegés érzetét kelthették a nézőben. Jól ismert az élőlények hierarchiájának[32] elképzelése a középkorból: e szerint az ég madarai állnak legközelebb Istenhez, míg a föld csúszómászói, illetve a sertés képviselik az alsó lépcsőfokokat. Nem véletlen, hogy a bűn képi ábrázolásában itt ugyanilyen csúszómászók, békák[33] szerepelnek, a mocsárban dagonyázó disznó[34] pedig kedvelt szófordulat az erkölcstelenség jellemzésére

A másik jellegzetes kép, amit elemzésre választottam a következő címet viseli: Harc a hétfejű sárkánnyal[35]. Ez kisfiút látunk karddal a kezében viaskodni, a sárkány körbefonja a testét. Hosszú, villás nyelve van a sárkánynak (mint egy kígyónak), pikkelyes bőre és éles fogai. A kisfiú a sárkány fölé magasodik, kardját felemeli (éppen az egyik sárkányfejet készül levágni?). Mondanom sem kell, hogy a magyar népmesehagyomány mennyire bővelkedik (főleg a próbatételes mesék esetében) sárkányokban[36], csakúgy mint az európai kultúrhagyomány[37]. A hetes szám szimbolikus jelentősége („heten, mint a gonoszok”, hét főbűn; de ugyanúgy a hetes szám a teremtés időtartamára is vonatkozik!) szintén közismert. Maga a kép nagyon hasonló formában bukkan elő Ripa már említett könyvében – ott a bűn címszó alatt szerepel egy fiúalakot körbefonó hétfejű sárkány[38]. Ripa a XVI. században jelentette meg művét, tehát a bűnökkel való viaskodás ilyetén ábrázolása nagy múltra tekinthet vissza. A szöveg is alátámasztja a feltételezést, hogy itt a sárkány, a sárkány fejei illetve a velük való küzdelem a bűnökkel folytatott küzdelmet jelképezi. „Életre-halálra megy ez a küzdelem. Vagy sikerül lelkedet sértetlenül átkormányozni (…) vagy erkölcseidben hajótörés Vagy sikerül lelkedet sértetlenül átkormányozni (…) vagy erkölcseidben hajótörést szenvedsz a fiatalság viharos tengerén…”[39]

A tisztaság képe

            Az ártatlanság, a romlatlanság képi ábrázolása kevésbé invenciózus. Mindegyik kép hasonló egymáshoz ebben a témában, amelyiket kiválasztottam közülük az alábbi cím alatt „fut” : Mosolygó lélek-tüzes szempár[40]. Egy fiút látunk háttal állva, karjait leeresztve, tenyerét kifordítva. Mellette egy fényes alak áll, hosszú fehér lepelbe burkolózva, karajait áldásra emeli, feje körül glória, arca szelíd, lemondó. Mindketten a kelő nap[41] felé fordulnak, a nap körül madarak, a kép bal alsó sarkában liliomok. Ami egyből feltűnik a képen, az a fehér szín dominanciája (szemben az előző képek feketeségével) – Ripa könyve szerint a fehér szín az igazság, isten jelképe, a katolikus hité, a legnemesebb a színek közül[42]. A kelő nap jelentheti egy új élet ígéretét, emberrel való szövetség jelét (ld. a szivárvány az özönvíz után). A fényes alak azonosítása könnyű – valamennyi jézusi attribútummal rendelkezik, s a szöveg is több helyen idézi mondását: „Engedjétek hozzám a gyermekeket!”. Az ég madarai a legfelsőbb létszint jelenlétét mutatják, a liliom nemcsak a szüzesség, hanem a szépség és a remény szimbóluma is[43].

6., Az ifjú képe

            Dolgozatom legvégén az ifjútól szeretnék elbúcsúzni, akiről annyi formában, de végig szó volt. Hogy néz ki ez az ideális ifjú, milyen tulajdonságait írja le a szöveg? Az emberi életet többször hasonlítja fatörzshöz a szerző: vagy sudár tölgyként; vagy a pusztulás szélén álló (féregrágta), illetve derékbatört faként[44]. Ilyen értelemben az új élet eljövetele rügyfakadás, a mag kihajtása, csíra, bimbó, mely magában hordozza a gyümölcsbe borulás esélyét[45]. Az emberi testet a szakralitás légköre veszi körül: „Nem tudjátok-e, hogy az Isten temploma vagytok és az Isten lelke lakik bennetek? Ha pedig valaki az isten templomát megfertőzteti, elveszti azt Isten. Mert az Isten temploma szent, és az ti vagytok.”[46] Ha tehát önfertőzést követek el, kicsapongó életmódot folytatok, azzal ezt a szent helyet szennyezem be, templomrombolást végzek[47]. A virágzás, a virágzó kert (központi helyen a rózsával[48]) könnyen válhat így gazossá, „s malacok háborítatlanul turkálnak a még megmaradt virágágyakon.”[49]. Ha nem akarjuk, hogy ez megtörténjen, csak az isteni terv útmutatásait kell követnünk, s tisztalelkű ifjúként beléphetünk a „liliomos csapatba”[50]. Itt búcsúzik el a szerző az ifjútól, s mi is itt látjuk utoljára alakját.

Bibliográfia

     –     Ariés, Philippe: Gyermek, család, halál. Gondolat, Budapest, 1987

–          Barthes, Roland: A szöveg öröme. Osiris, Budapest, 2001

–          Barthes, Roland: Válogatott írások. Európa, Budapest, 1976

–          Foucault, Michel: A bolondság története. Atlantisz, Budapest, 2004

–          Foucault, Michel: Elmebetegség és pszichológia. Corvina, Budapest, 2000

–          Foucault, Michel: Felügyelet és büntetés. Gondolat, Budapest, 1990

–          Foucault, Michel: Szavak és dolgok. Osiris, Budapest, 2000

–          Gadamer, Hans-Georg: Igazság és módszer. Egy filozófiai hermeneutika vázlata. Gondolat, Budapest, 1984

–          Gáspár László – Kelemen Elemér: Neveléstörténet problématörténeti alapon. Okker, Budapest, 1999

–          Golnhoffer Erzsébet – Szabolcs Éva: Gyermekkor: nézőpontok, narratívák. Eötvös, Budapest, 2005

–          Heidegger, Martin: Lét és idő. Osiris, Budapest, 2001

–          Klebelsberg Kunó: Beszédei, cikkei, törvényjavaslatai. (1916-1926) Athenaeum, Budapest, 1927

–          Magyari Beck István: Pedagógia és érték. Akadémiai, Budapest, 2003

–          Mészáros István: A katolikus iskola ezeréves története Magyarországon. Szent István Társulat, Budapest, 2003

–          Mészáros István – Németh András – Pukánszky Béla: Bevezetés a pedagógia és az iskoláztatás történetébe. Osiris, Budapest, 2000

–          Montanari, Massino: Éhség és bőség. Atlantisz, Budapest, 1996

–          Nagy Péter Tibor: Az állami befolyás növekedése a magyarországi oktatásban. (1867-1945) Akadémiai doktori értekezés, Budapest, 2003

–          Nagy Péter Tibor: Hajszálcsövek és nyomáscsoportok. Oktatáskutató Intézet: Új Mandátum, Budapest, 2002

–          Ripa, Cesare: Iconologia. Balassi, Budapest, 1997

–          Szőnyi György Endre: Pictura & Scriptura. JATEpress, Szeged, 2004

–          Tóth Tihamér: Tiszta férfiuság. Ne igyál! Dohányzol? Stephaneum, Budapest, 1919