50 éves a tabi kollégium

Jubilál a tabi kollégium, félszáz éves évfordulóját ünnepli. A Somogyi TISZK Középiskola, Szakiskola és Kollégium vezetősége, nevelőtestülete és diákjai a következő idézettel köszöntik a tabi tagintézményt:

„Jó iskolánk! még sok-sok ötven évet Érj meg, virulj, légy fénylő, tiszta, nagy, Köved közt lüktessen az ifju élet, Ezer meleg szív, ezer büszke agy, Nemes tanárok, sok nemes tanítvány Hírét növeljék e tisztes falak – S ne álljon meg közöttük soha hitvány, S ne rontsa fényük soha rút salak!” (Tóth Árpád: Köszöntő)

Az évforduló alkalmából Bereczk József intézményvezető a kollégium történetéről készített értekezést, melyet az alábbiakban közlünk.

A születéstől az érett férfikorig

Tab a Külső-Somogy dombvidék központi települése. Huszonöt község tartozik vonzáskörzetéhez. A Balatontól délre, Siófoktól 25 km-re terül el. A térképen a 46,40 szélességi és a 18,50 hosszúsági fokon található. A város fekvése É-DNY-i irányú, lakóinak száma közel ötezer fő.

1960 szeptembere mérföldkő a tabi középiskolai oktatás életében. Új épületbe költözik a gimnázium, a gimnáziumi oktatással párhuzamosan a Művelődési Minisztérium kísérleti jelleggel mezőgazdasági gépszerelő szakközépiskolai tagozatot indít. Mivel az új típusú iskolába az egész megyéből érkeznek tanulók, a régi gimnáziumi épületet alakítják át diákotthonná. Lényegében a semmiből kellett az induláshoz biztosítani a feltételeket. Az akkori kollégák, tanulók visszaemlékezéseiből az derül ki, hogy a tenni akarás, a tettek sorozata és a lelkesedés versengett egymással. Ágyakért, szekrényekért Kaposvárra mentek, bútorokat, matracokat, plédeket szereztek. Természetesen kiselejtezett, máshol már nem használt eszközöket kaptak és javították fel. A diákotthoni állapotok – a mai szemmel nézve – elképesztően rosszak voltak, mind személyi, mind tárgyi feltételeket illetően. Az igazgatón kívül szakavatott nevelő egy sem volt, mellékhivatású nevelőként négyen tevékenykedtek.

A lehetetlen körülményekre jellemző, hogy a mosdóban csak hideg víz volt, s ugyanitt egy nagy krumplifőző üst szolgáltatta hetente egyszer a melegvizet a lavórban való „fürdéshez”. Napi reggeli feladat volt az udvaron levő kútba lemászni, a vízvezeték lábszelepét felrázni a hidrofor működéséhez. A hálótermekben olajos padló volt, s a keskeny vaságyakról éjszaka lelógó huzat nélküli paplanokat mocskos feketére festette. A diákotthonnak nem volt rádiója, televíziója.

Az igazgató és nevelők sürgősen hozzáfogtak a diákotthoni közösségi szervezeti formák kialakításához, létrehozták a primer közösségeket, rendszeresen havi közgyűléseket tartottak, naponta értékelték a munkát, a tanulmányi eredményeket. A gépszerelős szakközépiskolások méltó társai voltak a gimnáziumi osztályoknak, sok területen felül is múlták azokat.

Nagy fejlődést jelentett, amikor két elavult tanterem lebontása után annak anyagát felhasználva két, parkettás padlójú hálóteremmel, egy új mosdóval és végre négy fülkés zuhanyozóval kiegészült a diákotthon. Új, normális méretű vaságyakkal cserélték le a régieket, gyapjútakarókat vettek, felújították az ágyneműkészletet, rádiót, televíziót szereztek, sportpályát építettek. Rend és tisztaság volt a kollégiumban.

A fő problémát a későbbiekben a szakközépiskola évfolyamainak kiteljesedésével a zsúfoltság jelentette. Előfordult, hogy egy-egy csoportot a szakközépiskola épületében kellett elhelyezni, és még így is egyes hálókban háromszintes ágyakon aludtak a gyerekek. Átmeneti – vagy 30 évi – megoldást jelentett az épület újabb hálóteremmel, széles, a társalgó funkciójú folyosóval és új vizesblokkal történő bővülése.

A diákotthonban a hangulat a kedvezőtlen, néha sanyarú körülmények ellenére jó volt. Mi sem bizonyítja jobban, minthogy gyakran előfordult, hogy egyesek már a nyári szünet lejárta előtt egy-két nappal visszajöttek. A vonzó a kollégium közössége, a diáktársak voltak, s csak másod-, vagy többedrangú kérdés volt a zsúfoltság, s a bizonyos – kollégiumi élettel járó – kötöttségek. Ez akkor is így volt, amikor havonta csak egyszer utazhattak haza és a kollégium felszereltsége hiányos volt. A baráti közösség volt a meghatározó.

A szívós és következetes közösségi munka eredményeként 1973-ban a diákotthon kollégium lett és felvette Petőfi Sándor nevét. 1976-ban egyesült a kollégium a Rudnay Gyula Gimnázium és Mezőgazdasági Szakközépiskolával. A kollégium engedélyezett létszáma 55 fő volt. Ennek ellenére a lakók száma 1995-ig nyolcvan felett volt. Az 1988/89-es tanévben 101 tanuló lakott a kollégiumban.

A demográfiai csúcs levezetésére született az ötlet, hogy az üresen álló Videoton munkásszállást is használjuk kollégiumnak. 1990-től az erdélyi Tusnádfürdőről, Gyergyóremetéről is fogadtak tanulókat. A tanári, tanulói, technikai dolgozók erőfeszítései sem tudták kompenzálni, hogy az épület nem kollégiumnak épült, zsúfolt, salétromos, fenntartásra gazdaságtalan, egészségtelen. Az egyre gyakoribb ÁNTSZ ellenőrzések mindinkább azt rögzítették, hogy az épület jelenlegi formában alkalmatlan kollégiumnak.

1996 szeptemberében már nem fogadhat diákokat a régi épület. A Somogy Megyei Közgyűlés két családi házat vesz a gyerekek elhelyezésére az iskola közelében. A költözés után felcsillan a remény, hogy végre új kollégium épülhet. 150 millió Ft céltámogatással 1998-ban megépül az új 80 férőhelyes koedukált kollégium. A város az ország egyik legmodernebb kollégiumával rendelkezik. Az új épület megteremtette a feltételeket a színvonalas munkavégzéshez. Sikeres pályázatok eredménye, hogy a felszereltség kiváló, új hagyományrendszer épült ki az elmúl években: polgáravató, regionális kollégiumi találkozók rendezése, nemzeti és nemzetiségi estek rendezése, Mikulás nap. Karácsonyi ünnep, színházlátogatás, tehetséges tanulók bemutatkozása, végzősöknek és szülőknek állófogadás, főzőverseny, búcsúvacsora, múzeumlátogatás, jutalom kirándulás, férfinap, Nőnap, filmvetítés. Szakköreink: Életmódkör, színjátszó, média-stúdió, informatika, sport / darts, asztalitenisz, biliárd, petanque, kondi, foci, sakk/ Kollégistáink rész vesznek a regionális és a megyei szervezésű kollégiumi találkozókon is.

Az esélyegyenlőség biztosítása mellett a legnagyobb faladat a tanulmányi előmenetel segítése. A Rudnayba járó kollégisták gimnáziumi / emelt óraszámú idegen nyelv, – emelt óraszámú informatikai oktatás / szakközépiskolai / gépészeti szakmacsoport, elektrotechnika szakmacsoport, rendészeti fakultáció. Szakiskolai / elektronikai műszerész, hegesztő, mezőgazdasági gépszerelő, gépjavító/ érettségi utáni képzésben / mechatronikai műszerész, autóelektronikai műszerész/ képzésben részesülnek. A tanulmányi munka mérési eredményei jónak mondhatók.

50 év egy intézmény életében meghatározó mérföldkő. A kollégisták, a nevelők, a technikai dolgozók ennek megfelelően állították össze a jubileumi év rendezvény tervüket.

A kollégium ünnepel és emlékezik.

Az ünnep élményét és örömét megosztja a város lakóival / nyílt kollégiumi estek/, a régió kollégiumaival / sport és kulturális találkozók/, a megye kollégiumival, a fenntartóval, az integrált intézményekkel, az öreg diákokkal / záró ünnepség/. Emlékezni kell az elmúlt 50 évre, felidézve azt a szellemiséget, amit az alapkő lerakók és építők Berta Tibor, Fenyvesi Péter, Gyimesi Lajos, Irányi Károly tanárok és a tanítványok Frányó László, Hegesűs Miklós, Merencsics József diákként, majd tanárként létrehoztak, fejlesztettek Ezt a dolgozatot is az ünnep, az emlékezés aktualizálta, motiválta. E sorok írója 1967-1972 között, mint diák, majd l975-től nevelőtanár, l987-től, mint kollégiumvezető részese, alakítója a történetnek. 2008 augusztusa óta az intézmény a Somogyi TISZK Közép-és Szakiskola Központi Kollégiuma Barcs Tab telephelyeként egy nagyobb „család” tagjaként végzi nevelő munkáját.

50 év. Immár a kollégium is belépett az érett férfikorba. A középiskolával /1953-ban alapították/ együtt a térség meghatározó intézménye volt, s hisszük, hogy az is marad.

Bereczk József kollégiumvezető