PROSSIMA FERMATA: Milánó
Azaz a következő megálló: Milánó! A cím korántsem véletlen, iskolánk a Kaposvári SZC Rudnay Gyula Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiuma elnyerte az Erasmus+ program egyik pályázatát, melynek keretein belül harminc tanuló kapott lehetőséget arra, hogy Olaszországban, Milánóban bővíthesse szaktudását. Azaz a következő megálló Milánó volt, és lesz is.
Az Erasmus+ program az oktatás, a képzés, az ifjúságügy és a sport területén a 2014–2020. közötti időszakra létrehozott uniós program. A képzettség és a foglalkoztathatóság javítását, valamint az oktatási, képzési és az ifjúsági munka területén működő rendszerek korszerűsítését célzó hétéves program 14,7 milliárd eurós költségvetéssel gazdálkodhat. Ebből 10% jut ifjúsági szakképzésre. A program révén több mint 4 millió pályázó juthat támogatáshoz, ebből a Fiatalok Lendületben program folytatásának számító ifjúsági fejezetnek köszönhetően több mint 500 000 fiatal és szakember mobilitása támogatható. E mobilitásprogram keretein belül jutott ki iskolánkból az első tizennégy fő Milánóba, a következő tizenhat fős csoport májusban indul.
A diákok kijutását az ETEN hálózat (European Training and Education Network) bonyolította le. Feladataik közé tartozott az iskola Erasmus+ pályázatának komplett megírása, kivitelezése, a fogadószervezet, a külföldi munkahely, a szállás, az utazás megszervezése, a napi háromszori étkezés, valamint a külföldi tömegközlekedési eszközökre a bérlet biztosítása. A mobilitási program része két kulturális program, a projektmenedzsment és a mobilitás valamennyi résztvevője költségeinek a biztosítása is.
Iskolánk tanulói január hatodikán reggel nyolc órakor két kísérőtanárral indultak Milánóba. A tízórás út kissé kimerítő volt, bár némi kárpótlást nyújtottak az utazás alatt látottak. A kis csapat este fél hétre ért Milánóba, elfoglalta a szállást, és izgatottan várta a másnapot. Reggel megérkezett a kinti koordinátor hölgy, aki tartott egy általános tájékoztatót, magáról a projektről, majd megmutatta, ki hol fog dolgozni. A kísérőtanárokkal együtt elkísérte a gyerekeket leendő munkahelyükre, ahol megbeszélték, milyen feladat vár rájuk. És hogy milyen munkahelyekre is kerültek a diákok? Az alábbi hat milánói cég vállalta, hogy bevezeti a diákokat az olasz munkamorálba.
Rv Srl., egy tizenöt főt foglalkoztató családi vállalkozás, ahol a liftalkatrészektől a különböző láncokon, csöveken át a tárcsákig mindenféle alkatrészek készülnek. Szilágyi Sándor Szabolcs és Kovács József bővíthette itt tudását.
https://it.kompass.com/en/c/rv-s-r-l/it0403862/
C.R.M. Unipersonale, egy nagy tapasztalatokkal rendelkező hegesztőcég, melyet 1963-ban Mario Gallo mérnök alapított. Ma már az unokája, Claudio Gallo mérnök tulajdonában van. A három generáció több mint 50 éves tapasztalattal rendelkezik a hegesztés területén. Holenár Péter, Lengyel Csaba és Both Martin gyakorolhatta itt a hegesztés tudományát.
SCANAVACCA Elettrauto e Meccanico A posto: a céget a 80-as évek elején Piero Scanavacca alapította. Ma Andrea Scanavacca tulajdona, aki az elmúlt évek során modernizálta a kis autószerelő céget, hogy lépést tartson a modern technológiával. Baráth Patrik és Rácz Richárd ismerkedhetett itt meg a különböző autók javításával, karbantartásával.
http://www.autofficina-apostomilano.it/
R R Boschi e Bertinotti egy csöppnyi lakatoscég Milánó közepén, amely szerényen megbújik a magas házak között. Mindösszesen kettő ember dolgozik benne, és különböző kovácsoltvas dolgokat készít. Váczi Dániel kapott itt ízelítőt ebből a munkából.
https://it-it.facebook.com/Boschi-Bertinottisrl-socio-unico-502113303250042/
Euroimpact srl autókarosszéria-javító vállalat, mely a jégeső vagy más által megrongálódott autók karosszériáit javítja oly módon, hogy az eredeti festést érintetlenül hagyja. Ehhez természetesen speciális berendezéseket használ. Czobor Olivér és Szabó Zoltán ismerkedhetett meg ezekkel a technikákkal itt.
Dolphin soluzioni informatiche: a 2005-ben alapított cég weboldalak fejlesztésére és indexelésére szakosodott. Több mint tíz éves tapasztalatával, új technológiájával évek óta nyújt informatikai segítséget szerte az országban. A céggel és annak munkájával Kreka Adrienn, Steinbacher Stefánia, Komlósi Dávid és Marcell Dominik ismerkedhetett meg.
A tanulók izgatottan, tele várakozással indultak első nap munkába… egyedül! A nagyvárosi forgatagot, a különböző tömegközlekedési eszközök használatát hamar megszokták és könnyen, gyorsan eltaláltak oda, ahova menni szerettek volna. Miután mindenki átlendült a kezdeti nehézségeken, megoldódtak a kommunikációs problémák is. A tanulók elmondták, hogy a munkahelyeken segítőkészek a kollégák, és valóban dolgozniuk kell. Persze nem kellett megszakadni…
Nagyjából mindenki szerette, amit csinált, szívesen ment dolgozni. Élvezte a nagyvárosi nyüzsgést, a sok embert, az önálló közlekedést, vásárlást, kommunikációt a helyiekkel. A kísérőtanárok ellátogattak az összes munkahelyre, melyek mindegyikén kedvesen fogadták őket. Készítettek fotókat a gyerekekről munka közben, egyrészt azért, mert ezek szükségesek a dokumentációhoz, másrészt mert ők maguk is kíváncsiak voltak arra, hogyan és mit dolgoznak a rájuk bízott gyermekek. Illetve azért is, hogy az itthon maradt szülők, diáktársak lássák, mivel töltik idejüket ott a távolban a gyerekek. A gyerekek, akiknek a munka mellett mindennap úgynevezett munkanaplót kellett írni. Ez a dokumentum hivatott bemutatni a tanuló napi munkáját, illetve tükrözte a diák fejlődését. A naplóban a diáknak vezetnie kellett a konkrét szakmai tevékenységét, napi szinten kellett leírnia a személyesebb tapasztalatait, észrevételeit. Erre amellett, hogy a diák és a tanár is képet kapott a tanuló tevékenységéről, azért is szükség volt, mert a mobilitás eredményessége nagyban függ attól, hogy a kiutazás során látottak, hallottak, tanultak, tapasztaltak milyen mértékben fognak beépülni az érintettek tanulmányaiba, munkájába.
A szállás kényelmes és tiszta volt, a szobák három-, négy- és hatszemélyesek voltak. Mindenki kényelmesen elfért, bár a hatágyas szoba kissé talán zsúfoltnak tűnt. Az étel bőséges volt, bár a magyar csoport számára kicsit talán unalmas. Reggelire, olasz szokás szerint, édes péksüteményt kaptak, dzsemmel, mogyorókrémmel, mellé teát, kávét. Ebédre pedig az úgynevezett foodbox érkezett, amelyben volt tonhalas, spenótos tészta vagy milánói makaróni esetleg carbonara. De kaptak currys csirkét, illetve tavaszi zöldséges csirkét rizzsel, illetve gyümölcsöket is, almát, körtét, narancsot. A probléma abból adódott, hogy ez a menü ismétlődött. Nem csoda, ha a vacsorát inkább saját maguk finanszírozták, és esténként egy plázában alaposan belaktak a különböző és valóban nagyon finom pizzákból.
Összeségében elmondható, hogy az iskola diákjai jól érezték magukat. Sokat tanultak, fejlődtek, főleg az emberi kapcsolatok terén. Világlátásuk, empátiájuk, az egymást megértőbb, elfogadóbb magatartásuk is pozitív irányba változott.
Orbán Erika
