„Határtalan” élmények
Tab – Magyarkanizsa (Szerbia, Vajdaság)
A tabi Rudnay Gyula Középiskola második alkalommal vett részt a „Határtalanul” programban. A pályázat lényege, hogy tényleges, élő kapcsolatok alakuljanak ki a határainkon túli és az anyaországbeli középiskolák és tanulóik között.
Hosszas előkészületek után 2018. május 14-én tíz diák és három kísérőtanár elindult a Vajdaságba, hogy megismerje Magyarkanizsát és az ottani magyar középiskola életét, diákjait. Irigykedve tapasztaltuk, hogy délután két órakor már senki nem volt az épületben; náluk ugyanis hét órakor kezdődik a tanítás (máris nem volt olyan irigylésre méltó a helyzetükJ). Az igazgató úr és a kapcsolattartó kolléga fogadott minket és mutatta be az intézményt. Megbeszéltük a másnapi programot, majd elindultunk a szállásunkra, a közeli Tóthfaluba. A második napon a magyarkanizsai kollégák segítségével megismerkedtünk a településsel, kiemelten a barokk nagytemplommal. Délután a Baráthok kútjához látogattunk el. Ez egy artézi kút a hatalmas rónaság közepén, ahol állatokat itatnak és fürdeni is lehet a környékbeliek összefogásával épült medencében. Itt találkoztunk egy szegedi csoporttal, akik szintén a Határtalanul pályázat kapcsán jutottak el Magyarkanizsára. Fantasztikus délután volt. Soha nem felejtem el, amikor a nemzeti színű lobogóval feldíszített fogatok odaértek a kúthoz, ahol a harmonika hangja mellett végre a fiatalok is feloldódtak, beszélgettek egymással. A harmadik napon elkészítettük az iskola tangazdaságában a kis sziklakertünket, délután pedig ellátogattunk a Monarchia hajdani népszerű fürdőhelyére, Palicsra. Csütörtökön egy kis szabadkai megálló után indultunk haza.
Június 4-én tizenegy diák és két kísérőtanár érkezett hozzánk. Nagyon készültünk a fogadásukra, hisz ekkorra a fiatalok között már folyamatos volt a kapcsolattartás, tudtuk, hogy a magyarkanizsai diákok mennyire várják a magyarországi látogatást. Alighogy megérkeztek, már indultunk is a Balatonra. Ez jó döntés volt, hisz a vajdasági diákok többsége először látta a „magyar tengert”, és őszinte örömmel fogadta az élményt. Na jó, az időjárás is kitett magáért: aki nap mint nap látja a tavat, az is bele tudott feledkezni a látványba. Jó volt látni, ahogy a magyarkanizsai és a tabi diákok között már egészen oldott volt a hangulat. A második napon Tabon sétáltunk vendégeinkkel. Tóth Tibor kollégánk szakszerű vezetésével ismerkedtünk meg a katolikus templommal, a Nagy Ferenc Galériával és a Néprajzi Gyűjteménnyel. Ez utóbbi helyen szerzett ismeretek alapján később a varróteremben vendégeink és a mi diákjaink somogyi mintákat hímeztek könyvjelzőkre. Ez volt az egyik nagy meglepetésünk. Ahogy az egyik szerbiai fiatalember megfogalmazta szorgalmasan fotózó tanárának: – Tanár úr, fel ne tegye a facebookra, hogy hímeztem, és még élveztem is… Este tanítványaink somogyi táncokból tartottak bemutatót, amit táncház követett. Felemelő érzés volt látni a néptáncos lépéseket próbálgató fiatalokat. Remekül sikerült a budapesti programunk is: a várban tettünk egy kiadós sétát, majd a Petőfi Irodalmi Múzeumban az Arany-kiállítást néztük meg. Volt még egy közös akciónk: csütörtökön az iskola előtti szökőkút környékén alakítottunk ki egy sziklakertet. Végül vendégeink kicsit ismerkedtek az iskolánkkal: a lövészteremmel, a robotunkkal, és mehettek egy-két kört a Pumával. (Iskolánk legnagyobb traktorával.)
A program kezdetén megkérdeztük a gyerekeket, mit várnak az előttük álló napoktól, majd a záráskor arra voltunk kíváncsiak, hogy érzik, miért volt érdemes részt venniük a pályázatban. A legtöbben mindkét esetben ezt mondták: ismerkedés, baráti kapcsolatok kialakítása. Visszautalva az első mondatokra: a mi esetünkben a pályázat egészen biztosan elérte a célját. Mindehhez szükség volt a jól megválasztott programokra, a nyitott fiatalokra, a fantasztikus közös élményekre.
Brachna Máté, Nagy Judit, Tóth Ágnes
