Őszi barangolás (2015. 09. 10.)
Az új tanév második hetére terveztük gyalogtúránkat, melyet szakmunkás tanulók aktív részvételével kívántunk megvalósítani. Közös tevékenységünk alapját az együttműködés, és a kommunikáció képezték, ezek segítségével készítettük elő a kirándulást. A tanulókkal megbeszéltük, mikor és hová megyünk, mit szeretnénk a kitűzött napon csinálni. Ötleteiket meghallgatva, kéréseiket figyelembe véve megterveztük az útvonalat, majd jó időt remélve izgatottan vártuk a túrát.
Az iskola portáját gyülekeztünk, a jelenléti ívek kitöltése után útra keltünk, hogy terveinket megvalósítsuk. Sajnos az időjárás közvetett módon kicsit módosította eredeti elképzelésünket, így az eső áztatta földút helyett, falusias hangulatú mellékutcákon jutottunk el a természetes környezet zöld fűvel borította tisztására, ahol remek hangulatban, igazán jól esett a reggeli. Egy kis pihenő után, utunkat folytatva, egy kis falu, Zala felé vettük az irányt. A takaros kis házak között, a falu közepén található Zichy Mihály, a cári festőművész egykori otthona. A valamikori kúria jelenleg múzeumként üzemel, otthont adva Zichy Mihály csodálatos alkotásainak, remek festményei mellett ceruzarajzainak, irodalmi művek ihlette illusztrációinak és korabeli bútorainak. A tanulókat lenyűgözték a látottak: a hatalmas alkotások, melyek a jelenkorra is érvényes mondanivalóval bírnak, a 4000 kötetes családi könyvtár, a művész grúziai tartózkodásának emléket állító a grúz szoba, az országban egyedülálló a Szibériából származó rénszarvasbőrből készült gyönggyel kihímzett gyereksámán-ruha, a kézi faragású, a festő szentpétervári lakásából származó tíkfa bútorok.
A világhírű festőművész munkásságáról és gyűjteményének minden egyes darabjáról hallhattunk Magdus néni csodálatos tárlatvezetésében, ami nagy hatással volt ránk.
A múzeumlátogatást követően birtokba vettük az emlékházzal szembeni parkot, ahol kis pihenőt tartottunk. Az ebédre elkészült pizza elfogyasztása után felfedeztük a területet: néhányan sétálni indultak, mások tollasoztak, vagy frízbit dobáltak, de volt, aki inkább a padon hallgatta a madarakat. Élményekkel gazdagodva és a természet nyújtotta energiákkal feltöltődve indultunk vissza. Az egész túra során rengeteget beszélgettünk és nagyon jó kedvünk volt. A diákok segítették egymást odafigyeltek társaikra, az egész közösség együttműködő készsége és problémamegoldó képessége tökéletesedett, egy igazi kis közösség kovácsolódott össze. Barátságok mélyültek el, megértőbbek lettek, elfogadták egymás gondolatait, pozitívan értékelték az együtt töltött időt. A kirándulás maradandóan a hasznukra válik, a látottakat fel tudják használni tanulmányaik során. Élményeikről és tapasztalataikról fogalmazást írnak magyar órára, de az ügyesebbek digitális formában is elkészíthetik beszámolójukat.
A közösségben rejlő pedagógiai erő és lehetőség mind a pedagógusnak, mind a diák számára rendkívüli, mely alkalmat teremt, hogy a tanulókat külön- külön is meg tudjuk ismerni, egy iskolától független környezetben. Leírhatatlan boldogság nekünk, pedagógusoknak látni a gyerekek arcán az örömöt, az elégedettséget, amit az eltelt nap jelentett nekik. A kirándulás nagymértékben hozzájárult, hogy az elmélyült kommunikációnak során a diákok érzelmi és szociális fejlődése is megvalósult. Ez a gyalogtúra, egy olyan együttműködésen alapuló közös tevékenység volt, melynek élményei az ismeretek, készségek és a tanuló személyiség fejlődésének remek alapjai.
